F. Scott Fitzgerald művei — legyen az regény, novella vagy színdarab — a ’20-as évek „jazzkorszakáról” szólnak, a nagyvárosi sodródásról, változásokról, azokról egy egyéni problémákról, melyek egyedivé teszik az embert az egyre elszemélytelenedő és elidegenítő 20. században. A háború utáni ifjúságról, az „elveszett nemzedékről” ír — belülről. A harcterek lüktetését felváltó jazz, a pillanatnyiság, a mélységek nélküli tartalmak keresése, a merőben megváltozott életkörülmények és társadalmi-erkölcsi szabályok szövik át Fitzgerald prózavilágát.
Az Eltékozolt évtized a Fitzgeraldra oly jellemző témájú és stílusú rövidebb írásokat, többek közt a Flappers and Philosophers című novelláskötet darabjait is tartalmazza.
