«Ugyanabban az időben, és ugyanazon a napon, amelyen a nemzetek megszentégtelenítették, ugyanakkor szentelték fel a templomot énekszóvel, lantok, hárfák és cintányérok kíséretével. Az egész nép arcra borult, imádta és áldotta at Eget, hogy szerencséssé tette útjukat. Az oltár újraszentelését nyolc napig végezték, és örömmel áldoztak égőálozatokat és dícsőitő áldozatokat a szabadulásért. A templom homlokzatát aranykoszorúkkal és -pajzsocskákkal díszítették fel, megújították a kapukat és a papi kamrákat, és ajtókkal láttál el őket. Igen nagy öröm töltötte le a népet, mivel sikerült elhárítaniuk magukról a nemzetek gyalázatát. Júdás és testvérei Izrael egész gyülekezetével együtt elhatározták, hogy évről évre megünnepilik az oltár újraszentelésének napjait a maga idején a Kiszlév hónap huszonötödik napjától kezdve nyolc napon át vidámsággal és örömmel.»
A Makkabeusok első könyve Izrael népe történelmének olyan fejezetét mutatja be, amikor az ősök hitéért való harc egyben a nemzeti önrendelkezésért való küzdelmet is jelentett a hellenizmus globális trendjével szemben.
