„A luganói tóra néző egyik hegyoldalban, sok más település között, van egy kis hegyi falucska is, amely a tóparttól számítva körülbelül egy óra alatt érhető el a meredek, fölfelé kanyargó szerpentin úton. A helység házai olyanok, mint a környék legtöbb olasz falvában: csupa egymásba ragasztott doboz, szürke kő— és habarcs-omladék, homlokzatuk a szurdokszerű völgy felé fordul; ezt a katlant rétekből és teraszokból álló földdarab s a szemközt tornyosuló hegyóriás, a Monté Generoso egyik hatalmas lejtője alkotja.
Ebbe a medencébe, mégpedig ott, ahol csakugyan szűk szurdokban végződik, egy jó száz méterrel magasabban fekvő völgyfenékből vízesés zuhog le, a nap— és évszakoknak megfelelően, és az épp akkor uralkodó légáramlat szerint hol erősebben, hol gyöngébben zúg, s a moraja szüntelen zene, betölti a tájat.”
