„Csaknem egészen Körmöcbányáig értek. Azonban jöttüknek hírére a Dóczy uraság meg a városok patríciusai, akik szüntelenül marakodtak egymással, egyszeriben szövetségre léptek a parasztok ellen. Szentkereszt és Körmöc közt rácsaptak a kis parasztseregre, amely egy ideig bátran védekezett, de amikor nagyobb részük már elhullott, az életben maradottak szétfutottak, ki merre látott. Mire Braun Mihály, magányosan vergődvén át a hegyeken, visszaérkezett az Alföld pereméig, találkozott a vészhírrel, hogy az urak legyőzték Dózsa Györgyöt. A vezért tüzes trónusra ültették Temesvárott, és azóta országszerte karók merednek az utak mentén, s a karókon az elfogott jobbágyok. A szegény emberek reménységének befellegzett.”
